Farkas Árpád: Cer deschis (Nyitott égbolt Román nyelven)
|
Nyitott égbolt (Magyar)Eluntam a Balkán mocskát Európába rángató vonatokat, eluntam határátkelőitek vizeldéiben bokáig húgyból lábujjhegyre csipeszkedő s falba verődő kobakokat, el kis motyóim dúlását, eluntam bizony, heréim közül bőröm alá is felbizsergő, motozó ujjatokat, Rodin pózában ülök félszázada a honi klozeton, rettegjetek, én még maradok, de indulnak fiaink, átrágják magukat a parajdi sóhegyeken, iszonyú szomjasak lesznek, mire odaérnek, felisznak benneteket! Eluntam emberkedni félszázadon át, holnapra MADÁR LESZEK, hallom, amint percenként percegve vékonyul csontom, elmadárlik, bőröm sincs már, csak szárnyam, nő, röpít szabad és tömör levegőn. Tudom, szószegők, lőttök majd rám, akárha fácánra, pedig veréb volnék csak, szürke. S pereg majd a tollam, mindnek szárából tinta csepeg. Tudom, óceán nem leszek már, de határátmosóvá eltintatengeredem.
1991
|
Cer deschis (Román)Sunt sătul de trenurile ce cară-n Europa gunoiul din Balcani, sunt sătul de capetele ce se lovesc de perete când se-nalță pe vârful picioarelor din urina până la glezne în clozetele granițelor, scotocirea printre bagaje, da, sunt sătul de degetele voastre făcând percheziție printre testicule, furnicându-mă până la piele, stau în poziția Rodin pe clozetul patriei de jumate de veac, eu mai rămân, temeți-vă, dar fiii noștri pornesc, se cațără dincolo de munții de sare din Praid, vor fi tare însetați, pe când vor ajunge, vă vor fi băut pe toți! Sunt sătul de-a fi om de jumate de veac, de mâine PASĂRE VOI FI, voi asculta cum scârțâie, se subțiază oasele în fiece minut, se păsăresc, nici piele n-am, numai aripi ce cresc, mă zboară prin aer liber și închis. Știu că veți trage după mine ca după fazani, mincinoșilor, deși aș fi vrabie cenușie. Și-mi vor cădea penele, și din fiecare va curge cerneală. Știu, ocean nu voi mai fi, dar voi deveni mare de cerneală să dispară granițele.
|