Ó Uram, engem bántanak
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vízbe rántanak
Ó Uram, én mozogni nem kívánok
Én pici helyen dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek
Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják
Én más lehelletét útálom s gyakorta mosom kezeim
Mért kell hát érintkeznem, mértkeli élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok?
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok?