Csoóri Sándor: Semmi se jó

Semmi se jó: az alvás se, a fény se.

A boroktól is csak a megrozsdásodott

nádas zúg felém, vagy az a vércse-

banda, amely útonállóként folyton ott

ólálkodott szűk udvarunk fölött.

A múlt se jó, s az emlékek se jók már.

Lassú hintókon hozza Isten a ködöt,

hogy énekeljek én is a ködben.

De hogy kinek, azt ő se mondja meg.

Nőket sorol, öröklét-ízű nőket,

akik ágyamba visszatérhetnének,

kezükben egy-egy árvízi csokorral.

De aztán legyint: hagyjam őket is.

Az elmúlással ők is rosszban vannak.