Ének az erdőről (Magyar)
Millió üstökű erdőrengeteg, te vagy az én igazi hajlékom csupán! Benned bolyonganék-aludnék s ébrednék mindig, télen és nyáron egyaránt, csak bírná a test, a szegény, a változó időt. - Óh, ha Isten oly csodát mivelt volna, hogy nem kéne soha többé négy fal közé kényszerült hajlékba laknom! Ma nem ember, hanem boldog állat volnék, ki őzekkel, szarvasokkal s énekes madarakkal barátkozna csak. Velük aludnék, velük kelnék a nagy, millió üstökű rengetegben s végül oly boldogan halnék meg ottan, mint ősszel a fák milliószámra lehulló levele, mely mind új fogantatásnak ad takarót, hogy ne legyen soha megállás az isteni derű szüntelen dicséretében. Feltöltő | Deák Mária |
Kiadó | Égő évek fölé |
Az idézet forrása | http://mek-oszk.uz.ua/14000/14043/14043.htm#57 |
Megjelenés ideje | 1949 |
|
|