Balázs F. Attila: Szinbád imája

"Istenem, adjál nyugodt álmot, csendes éjszakát.
Engedd meg, hogy sohase halljam, mit locsognak
a nők a fülembe. Segíts, hogy elfelejtsem a hajuknak
illatát, a szemüknek különös pillantását, kezüknek
az ízét." (Huszárik Zoltán: Szindbád. Film Krúdy Gyula
novellái nyomán. Főszerepben: Latinovits Zoltán.)
 
Adj, Uram, csendet, álmot.
Add, hogy elfelejtsem
édes, gonosz nevetését.
Kezének könnyű érintését vállamon.
A nyakának ívét. Mosolyát. Fekete szemét.
Szemében a víg ördögöket.
Fürge lépteinek kopogását
magányom alagsori folyosóján.
Az arca mögött verdeső piros madarat.
Nem tud felszállni,
nem tud énekelni.
Sóhaját, amit csak én hallok éjszaka,
mikor egyedül fekszik.
Könnyeit. Az én arcomon folynak.
Adj, Uram, csendes álmot.
Add, hogy ne keressem.
Add, hogy ne szeressem.
Add, hogy elfelejtsem
vakító fiús haját
a vöröslő őszben.
Add, hogy elejtsem,
szétmorzsolt falevelet.
Sokfelé jártam,
vízparton, temetőben,
tébolyban, bűnben,
ó, ha elmondanám, mit láttam,
én, a vak,
szerelemben, bánatban!
Adj, Uram, csendet, hosszú csendet,
adj, Uram, nyugodt álmot.
Most
elfáradtam,
nagyon
elfáradtam.