Babits Mihály: Tisza hídján
Tisza hídján (Magyar)Tenger az éj most itt állok a hídon. Távol a város lángjai lógnak. A szürke sötétben kék villanyu foltok.
Szerte a vizen reszketnek a lámpák: fekete réten sárga virágok holdudvaru, bojtos foszlányu szirommal.
Mostan a bús táj fényszőnyege rojtos gobelin, árnyalt tompa szinekkel. Aszfalton a messzi kocsik zaja tompa.
Tompa a lelkem s a lángpamutokkal hímzett éjbe betakarózik: az Isten akarta, hogy jőjjön e káosz.
|
Auf der Theiss Brücke (Német)Das Meer ist jetzt Nacht, stehe auf der Brücke. Die Stadt ist weit weg, die Flammen hängen. Im grauen Dunkelheit, die blauen Lichtflecken.
Über dem Wasser die Laternen flackern: Auf schwarze Wiese gelb sind die Blumen mondhöflich büschelig, mit kleinem Blütenblatt.
Das trübe Landschafts- Teppich ist jetzt fransig, gobelingetönt, mit matten Farben. Auf dem Asphalt weit, der Kutschenlärm ist gedämpft.
Meine Seel’ ist stumpf ‘d, mit flammen baumwollen voll bestickten Nacht deckt sie sich jetzt zu: Es war Gottes Wille, damit dieses Chaos kommt.
|