Szimbólumok (Stanzák) (Magyar)
1. Ne mondj le semmiről
Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): meghalni bűn, ne mondj le semmiről. Isten művét rongálja bármi rontás. meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.
2. Szimbólum a holdvilágról
Fenn sötét vízben arany csónak úszik lenn arany vízben úszik barna csónak. A menny párkányán amaz lengve kúszik ez rengve csúszik tetején a tónak. Amaz ében egébe felbúcsúzik (mint multba emlék) meg sem áll a szónak: mégis a vizet mind aranyba fösti, mely lenn sötét csónakunkat füröszti.
3. Másik szimbólum (Új magyar költészet)
Én csöpp hazám! be messze vagy, be rejtett, fény nélkül és magadban kushadó a sors nagy árja félúton elejtett s állsz mozdulatlan, mint a lusta tó lusta tó, melyet Isten is felejtett nyúlsz Adriákig, bágyadt poshadó: holt tükrödön, szinjátszó, sima márvány, vígaszul villog sok beteg szivárvány.
4. Nunquam revertar
Nunquam revertar - mondta Dante hajdan nunquam revertar - mondanám bár én is nunquam revertar - harci zivatarban nunquam revertar - tömlöc éjjelén is nunquam - legyen az Isten átka rajtam revertar - bárha beledögleném is üvölteném én is az ő helyébe' nunquam revertar - századok fülébe!
5. Sárga lobogó
Szálljon a lelkem sárga lobogóval messze kerüljön minden gyáva bárka szálljon a lelkem sárga lobogóval s gyáva ha lát, legyen az arca sárga szálljon a lelkem sárga lobogóval feléd, új kórok, új veszélyek árka, szabad, magányos, bús, beteg hajóval szálljon a lelkem sárga lobogóval. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://epa.oszk.hu |
|
Simboli (Stanze) (Olasz)
1. Non rinunciar a niente Non rinunciar a niente. Ogni rinuncia è una piccola morte. Non rinunciar a niente. Ogni morte è omicidio (privazione dell’anima): morire è peccato, non rinunciar a niente. Ogni sortilegio può rovinare l’opera di Dio, morire è peccato. Non rinunciar a niente: dentro di te ogni desiderio è la parola di Dio, indicandoti la via, che ti è stata destinata. 2. Simbolo del chiaro di luna Lassù nell’acqua scura nuota barca d’oro, giù, nelle acque dorate, nuota una barca scura. La prima scivola ondeggiando sul bordo del cielo, quest’altra fluttua sulla superficie del lago. Quel l’altra scivola nel suo ciel color ebano (come ricordi nel passato) la parola non l’arresta: eppure tinge tutta l’acqua di color oro puro, in cui quaggiù la nostra barca scura galleggia. 3. L’altro simbolo (Nuova poesia ungherese) Patria mia minuta! quanto sei lontana, celata, senza luce, rannicchiata, acquattata in te stessa, la marea grande del destino ti lasciò a metà strada, e tu stai fermo e immobile come un lago pigro, un lago ozioso, dimenticato perfino da Dio, t’estendi sino agli Adriatici, ristagnante, fiacco: sul tuo specchio morto, cangiante, lucido marmo, molti arcobaleni malati brillano, come conforto. 4. Nunquam revertar Nunquam revertar – disse Dante un tempo nunquam revertar – potessi dir magari anch’io nunquam revertar – nella tempesta bellicosa nunquam revertar – nelle notti carcerarie nunquam – che sia su di me la maledizione di Dio revertar – anche se potessi tirare le cuoia al suo posto lo urlerei comunque nunquam revertar – nelle orecchie sue! 5. Vessillo giallo Che la mia anima voli con il vessillo giallo, si tengano lontano da me tutte le barche codarde, che la mia anima voli con il vessillo giallo, se mi vede un codardo, che suo viso diventi giallo, che la mia anima voli con il vessillo giallo, verso di voi, morbi nuovi, fossati di pericoli nuovi, con una nave libera, solitaria, mesta e malata voli la mia anima con il vessillo giallo.
|