Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán
Mint forró csontok a máglyán (Magyar)Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép!
Most beteg a testem. A földi vágyak messze nagyon... Mint ropogó csontok a máglyán, heverek forró ágyamon.
Barátaim elhagytak engem: egyedül maradtam már. Lelkemet kiüritettem, mint aki nagyobb vendéget vár.
Úgy fekszem itt, mint a főniksz, ki félve reméli a tüzet, amelyen el fog majd égni s amelyből újraszület.
Lobbanj föl, röpíts el engem piros szoknyáid között: egy dallal ölöm meg azt aki voltam, és már más leszek.
Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép!
|
Wie heiße Knochen am Scheiterhaufen (Német)Nicht der Sänger gebärt das Lied: Das Lied gebärt den Sänger. Entflamme neues Lied, du Allmächtige! Gebär‘ mich wieder, du Wunderschöner!
Mein Körper ist jetzt krank. Die Erden wünsche, sind sehr weit weg wie knackige Knochen am Scheiterhaufen liege ich auf meinem heißen Bett.
Meine Freunde haben mich verlassen: Ich blieb ganz alleine hier. Meine Seele habe ich entleert, wartend auf einen Gast mit Gier.
Ich liege hier wie der Phönix, wer ängstlich hofft auf Feuer, auf dem es verbrannt wird, wie die wiedergeboren, von heuer.
Entflamm, flieg mit mir weg zwischen deinen roten Schauben: Ich töte der mit einem Lied, den, der ich war, mit den Glauben.
Nicht der Sänger gebärt das Lied: Das Lied gebärt den Sänger. Entflamme, du neues Lied, du Allmächtige! Gebär‘ mich wieder, du Wiedergänger!
|