Az előkelő tél (Magyar)
Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél... Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörü Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Aki rápillant ablakára, fehér apácák végtelen meneteit véli vonulni, s ki boltbul az utcára lép, lágy-fehér könnyek ostromolják kemény csomagjait s szivét.
Estefelé kitisztul néha, a csillagok kilátszanak s mint gyermekek állunk alélva egy nagy karácsonyfa alatt, amelynek ágát föl nem érjük, de gyertyás fénye ránk sajog: gyertyásan és csufolva néznek a karácsonyi csillagok.
1934. dec.
|
Gentle winter (Angol)
So quiet and cold the air these days, quiet and cold, quiet and cold: one almost hears winter glide in, graze the mother of pearl of skies. Silkily soaring among our rags, she fans the face though still the air… Cool angel, you, who cannot be seen, beautiful Winter, gentle, fair! By and by snow will come by again, suddenly all will come to life. The ones who look at their windowpane will think they see an endless row of nuns proceeding, all dressed in white, and those who from the shops depart, will have some soft white tears besieging them on their parcels and the heart. At times the heavens by evening clear, and we, like children half asleep, are standing, as all the stars appear, beneath a giant Christmas tree, the branches of which are past our reach, but rankling is that candlelight, and mocking us like the candles do are all the stars of Christmas Night.
|