Arany János: A vén gulyás
A vén gulyás (Magyar)1 Egy pohár bor a kezében, Bora elfoly, keze reszket, Vén gulyás ül a karszéken Mult időkre emlékeztet. 2 Hosszú évsor nyomja vállát, Száz esztendőt emlegetnek; Elég volna hagyománynak, Elég volna történetnek. 3 Ifj'urakkal iddogál sort, Kik, mint gyermek a toronyra, Oly bámulva, oly szédülve Néznek e nagy életkorra. 4 Elgondolják, hogyha évök Összeraknák hárman, négyen, Az ha lenne olyan lépcső, Ami e tetőig érjen. 5 S elgondolják, hogy kedélyre Három-négy sem ér ez aggal, Ki nevet, iszik, danolgat Tréfaűző ifj'urakkal. 6 "Azt a régit, Marci bátya!" S felkurjant a kedvenc nóta! Ki tudná hanyadszor fúja! És ki tudná, hogy mióta! 7 "Hej Nagy-Kőrös híres város, Ez s ez ottan a nótáros..." De az mégsem oly keserves Mint a: "gonosz komiszáros." 8 Erre még most is neheztel, Nem felejti a vén pásztor: Sok borsot törhettek egymás Orra alá, egyszer-másszor. 9 S ki a rövdebbet húzá, Az ellenfél, hol azóta?... Csak a Marci bácsi ajkán Élteti egy öreg nóta. 10 Így danolgat, így beszélget Ama régi jobb időrül, Közbelopván egy-egy rejtélyt Hol tinórul, hol üszőrül. 11 Körben ülnek hallgatói S egyik így szól ingerkedve: "Hát a halál, - Marci bátya?... Volna-e már hozzá kedve?" 12 Nem felel rá; most az egyszer Úgy tesz, mint aki nagyot hall, Néz sokáig a padlóra S döföli az ónas bottal. 13 Végre homlokát felütve Néz merően, szól nyugodtan: "Beszámoltam minden ősszel, Kárban soha nem maradtam. 14 Egy borjúfark sem hibázott, Ennyit sem tud rám a gazda; Még apjának, nagyapjának Sem volt soha rám panassza." 15 S leül biztos öntudattal Hogy rendén a számadása. Nem hiányzik-é majd végül? Nem én dolgom, - azt ő lássa. 16 S ujra felpirul kedélye, Had busúljon aki káros; Jót iszik rá és felkurjant: "Hej Nagy-Kőrös híres város!..."
|
FordításokNémetDas Alte Kuhhirt Mucsi Antal Kérjen fordítást! |