Ady Endre: A kísérő házak

Nem könnyen törődők a házak

S ha csöndes, jó éjszaka van

Sirnak, fájnak, indulnak, másznak

Az eltávozottak után.

S mikor a házak megindulnak

Nagyon nagy a szomorúság,

Keresik a dülöngő Másnak

Jövendő szép rejtéseit.

Olykor csak halottakat lelnek

Olykor hiába volt az út,

De a házak sirnak és kelnek

S a házak jó látogatók.

Hogy érjék el a távozókat

(Neked mindegy, add Istenem)

S add Istenem mind ama jókat,

Mik nekünk járnak és dukál.

1915