A. Túri Zsuzsa: Hat hónap (A.)

Legszívesebben ordítanál.

De csak csendesen felelgetsz

a kérdésekre. A szoba hűvös.

Minden redőny le van eresztve.

Harangozol a lábaibbal.

Zavarban vannak.

« Talán jobb is így » mondják.

Vagy : « Fiatal vagy, majd lesz másik ».

Üvöltenél.

De csak halkan

megköszönöd, hogy eljöttek.

Feszülten állnak egyik lábukról a másikra. 

Tudod, hogy jót akarnak.

Virágot is hoztak.

Sírva csak akkor fakadsz, amikor

az egyik asszony a szülését

kezdi mesélni.

Megijednek. 

A kézfejedbe harapsz.

Megölelnek.

Senki sem érti, hogy egy

hat hónapos magzattal

kapcsolatban nem lehet

úgy tenni, mintha sohasem 

létezett volna. 

A monitoron

láttad, hogy ver a szíve.

Sokszor.

Kiabálnál.

Szétrúgnád a berendezést,

de csak ülsz a takaró tetején.

Magadra hagynak, pedig nem 

akarsz egyedül maradni.

Nem szólsz, hogy jöjjenek vissza,

úgysem tudnál mit mondani.

Ők sem.

Később csak ülsz a sötétben. Órákig.

Beszűrődik a folyosóról az 

újszülöttek sírása.