A. Túri Zsuzsa: (nem) halál (?)

Minden csillog.

A fertőtlenített csempéken

csúszkál a fény.

Halk hangok a távolból: 

csipogás, ketyegés, sípolás.

Leválasztott kabin:

áttetsző zöld takaró, 

gumis sapka, papucs.

Védőöltözetek. Maszkok.

Kerekek.

(Most még el lehetne osonni…)

Leragasztott szempillák.

Műszerek, tűk, lámpák.

Ez van kint.

Bent pulzáló, nyálkás sejtcsomó.

Remegő, be nem kalkulált élet.

Csak most van.

Holnap nem lesz.

Hullámokat vető apró mozdulatok:

dobogó szív.

Burjánzó, nem vágyott csoda.

Kezdet.

Elhallgatott hiba.

Felesleges tökéletesség. 

Nincs jó vagy rossz választás,

csak rosszul időzített ajándék. 

De ez nem halál, ez

célszemélyt vétett teremtőerő. 

Vég, a születés előtt.

Ugye nem érez?

Aztán villanássá olvadó kések.

Elillan a sosemlett az

örökkévaló semmibe.

Aztán csak kimetszett, értelmetlen  

mocsok.

Közömbös, hallgató világ.

Csak fázó angyalok siratnak 

egy megkomponálatlan

szimfóniát. 

2022 január 31 

42-43 oldal 

Tout brille ici.

Sur les carrelages désinfectés

la lumière crue glisse.

Des sons doux au loin :

gazouillis, tic-tac, sifflement.

Petite cabine séparée

par une porte coulissante,

couverture verte translucide,

“charlotte” en caoutchouc, 

Pantoufles en tissu.

Vêtements de protection. Masques.

Roues. Lits.

(Ce serait encore possible de filer...)

Cils collés.

Instruments, aiguilles, lampes.

C'est dehors.

Dedans: petite masse cellulaire visqueuse 

qui pulse.

Une vie fragile et pas souhaitée.

Il n’y a que l’instant présent.

Il n’y aura pas de demain.

Des petits mouvements qui font des vagues :

un cœur qui bat.

Un miracle glissant non désiré.

Il y avait un début.

Une erreur cachée.

Une perfection inutile.

Il n'y a pas de bon ou de mauvais choix,

juste un cadeau au mauvais moment.

Une créature inimitable 

destinée à la mauvaise personne.

Ce n'est pas la mort.

C’est juste la fin avant la naissance.

Puis des couteaux.

Ces cellules ne sentent rien de toute façon.

N’est-ce pas?

Ensuite tout se termine 

dans le néant éternel.

Il reste un tas

de saleté gluant.

Le silence.

Le monde indifférent.

Seuls quelques anges 

frileux pleurent

pour une symphony

jamais composée.