Áprily Lajos: Útravaló
Útravaló (Magyar)A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra ő hozott, virágot, melyet ő virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek neked? Nem vihetek én mást, csak verseket.
Kiválasztok pár utamra valót, a többinél tisztábban dalolót.
S ahol ösvénnyel vár az égi rét, zenét hallok majd, felséges zenét.
Barátom, aki már előre ment, azt a zenét rég hallja odafent.
S ahogy azt a muzsikát hallgatom, azt a keveset rendre hullatom.
Az a zene csak vallatja velem: Süket sor... nem merem... ezt sem merem.
S amikor, Uram, hozzád érkezem, könnyű kezem miatt szégyenkezem.
A választottakból csak egy maradt, az, melyben elfogtam egy sugarad.
Az, amelyikbe n elmondtam neked, hogyan szerettem drága földedet.
S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram, ne ítéld meg nagyon szigorúan.
|
La ultimul drum (Román)
|