Εἲς Σελήνην (Ógörög)
μήνην ἀείδειν τανυσίπτερον ἔσπετε, Μοῦσαι,
ἡδυεπεῖς κοῦραι Κρονίδεω Διός, ἵστορες ᾠδῆς:
ἧς ἄπο αἴγλη γαῖαν ἑλίσσεται οὐρανόδεικτος
κρατὸς ἀπ᾽ ἀθανάτοιο, πολὺς δ᾽ ὑπὸ κόσμος ὄρωρεν
αἴγλης λαμπούσης: στίλβει δέ τ᾽ ἀλάμπετος ἀὴρ
χρυσέου ἀπὸ στεφάνου, ἀκτῖνες δ᾽ ἐνδιάονται,
εὖτ᾽ ἂν ἀπ᾽ Ὠκεανοῖο λοεσσαμένη χρόα καλόν,
εἵματα ἑσσαμένη τηλαυγέα δῖα Σελήνη,
ζευξαμένη πώλους ἐριαύχενας, αἰγλήεντας,
ἐσσυμένως προτέρωσ᾽ ἐλάσῃ καλλίτριχας ἵππους,
ἑσπερίη, διχόμηνος: ὃ δὲ πλήθει μέγας ὄγμος
λαμπρόταταί τ᾽ αὐγαὶ τότ᾽ ἀεξομένης τελέθουσιν
οὐρανόθεν: τέκμωρ δὲ βροτοῖς καὶ σῆμα τέτυκται.
τῇ ῥά ποτε Κρονίδης ἐμίγη φιλότητι καὶ εὐνῇ:
ἣ δ᾽ ὑποκυσαμένη Πανδείην γείνατο κούρην,
ἐκπρεπὲς εἶδος ἔχουσαν ἐν ἀθανάτοισι θεοῖσι.
χαῖρε, ἄνασσα, θεὰ λευκώλενε, δῖα Σελήνη,
πρόφρον, ἐυπλόκαμος: σέο δ᾽ ἀρχόμενος κλέα φωτῶν
ᾁσομαι ἡμιθέων, ὧν κλείουσ᾽ ἔργματ᾽ ἀοιδοί,
Μουσάων θεράποντες, ἀπὸ στομάτων ἐροέντων. |
Himnusz a Holdhoz (Magyar)
Jertek a szélesszárnyú holdat zengeni, Múzsák, édeshangu leányai Zeusznak, az éneket értők: isteni arcáról áradva, elönti a földet égből küldött fény és roppant nagy gyönyörűség jár a nyomán: a sötét levegő felcsillan azonnal, szertevilágit arany koszorúja derült sugarakkal, hogyha az Ókeanoszban szép testét lefürösztve s messzesugárzó öltönyeit föl is öltve Szeléné úrnő, fényes, erős lovait szekerébe befogja, s hajtja sietve előre sörényes szép paripáit, este, a hó közepén, amikor köre megtelik újra. Ekkor a legragyogóbb kévét árasztja, növekszik, és a halandóknak biztos jel, jóslat az égen. Hajdanidőn vele Zeusz szerelembevegyült kerevetjén; ő meg terhes lett s lányt szült: Pandeia e gyermek, és az örökkéélők közt szépsége kiváló. Hókaru istennő, üdvözlégy, égi Szeléné, nyájas, szépfonatú: teveled kezdem dalomat, most félisten hősök tettét dalolom, mit a Múzsák népe, a sok költő, mindíg zeng boldog ajakkal.
|