L'Albatros (Francia)
Souvent, pour s'amuser, les hommes d'équipage Prennent des albatros, vastes oiseaux des mers, Qui suivent, indolents compagnons de voyage, Le navire glissant sur les gouffres amers.
À peine les ont-ils déposés sur les planches, Que ces rois de l'azur, maladroits et honteux, Laissent piteusement leurs grandes ailes blanches Comme des avirons traîner à côté d'eux.
Ce voyageur ailé, comme il est gauche et veule! Lui, naguère si beau, qu'il est comique et laid! L'un agace son bec avec un brûle-gueule, L'autre mime, en boitant, l'infirme qui volait!
Le Poète est semblable au prince des nuées Qui hante la tempête et se rit de l'archer; Exilé sur le sol au milieu des huées, Ses ailes de géant l'empêchent de marcher. Az idézet forrása | http://fleursdumal.org/poem/200 |
|
Albatrosz (Magyar)
Sok tengerész gyakran, unalmát hogy űzze, Albatroszt fog, midőn lassúdan kerengve, Közönyös utasként a hajóra ül le, Amely fanyar vizek hátán siklik egyre.
Ám mihelyst a hajó pallóira rebben, A tág Azúr ura már bénult-tétova, Hófehér szárnyait széttárja esetlen, S lomha evezőkként vonszolja csak tova.
E szárnyas utitárs mily’ nyomorult s gyenge! Itt mily’ rút s komikus az éteri szépség! Valaki pipát dug csőrébe, s nevetve Mímeli egy másik groteszk bicegését.
Mint ez égi herceg, olyan a Poéta, Röpte biztos, és a vad vihart is állja, De lenn sebzi a gúny, az otromba tréfa, S nem engedi járni két hatalmas szárnya.
Feltöltő | Váradi Tamás |
Az idézet forrása | https://hu.wikiquote.org/wiki/Orosz_ L%C3%A1szl%C3%B3_Wladimir |
|