Don Juan aux enfers (Francia)
Quand Don Juan descendit vers l'onde souterraine Et lorsqu'il eut donné son obole à Charon, Un sombre mendiant, l'oeil fier comme Antisthène, D'un bras vengeur et fort saisit chaque aviron.
Montrant leurs seins pendants et leurs robes ouvertes, Des femmes se tordaient sous le noir firmament, Et, comme un grand troupeau de victimes offertes, Derrière lui traînaient un long mugissement.
Sganarelle en riant lui réclamait ses gages, Tandis que Don Luis avec un doigt tremblant Montrait à tous les morts errant sur les rivages Le fils audacieux qui railla son front blanc.
Frissonnant sous son deuil, la chaste et maigre Elvire, Près de l'époux perfide et qui fut son amant, Semblait lui réclamer un suprême sourire Où brillât la douceur de son premier serment.
Tout droit dans son armure, un grand homme de pierre Se tenait à la barre et coupait le flot noir; Mais le calme héros, courbé sur sa rapière, Regardait le sillage et ne daignait rien voir. Az idézet forrása | http://nyontime.blogspot.com/search?q=baudelaire |
|
Don Juan a pokolban (Magyar)
Alighogy don Juan Hádészbe szállt a rémes vízre s Cháronnak ott már obulust adott, egy koldús, zordszemű s kevély, mint Antisthénes, két kézre evezőt vak dühhel ragadott.
Csüggő keblekkel és szétnyíló köntösökben vonagló nőcsapat kelt a vak ég alatt: nagy, áldozati nyáj, tolonganak egyre többen, s jajuk, mint bús uszály, a csónakkal haladt.
Röhögve Sganarelle bérért nyújtotta karját, míg don Luis a mély parton bolyongni húnyt lelkeknek reszkető ujjal mutatta sarját, fiát, ki dölyfösen szórt ősz fejére gúnyt.
A szűzi és sovány Elvira, fázva, gyászban, férjét, a hűtlent s a drágát, nézte még: búcsú-mosolyra várt, hol még a régi lázban szavalt első szavak szelíd visszfénye ég.
Egy roppant kőszobor, vad fegyverek vitéze, a kormányt nyomta le s oszolt az éjszín ár; ám hűs gőggel a hős, kardjára dőlve, nézte a felszántott vizet, - mást meg se látva már.
Az idézet forrása | http://hu.wikisource.org/wiki/Don_Juan_a_pokolban |
|