Sor Juana Inés de la Cruz: Amelyben a férfiakat ostorozza (Hombres necios que acusáis Magyar nyelven)
|
Hombres necios que acusáis (Spanyol)Hombres necios que acusáis a la mujer sin razón, sin ver que sois la ocasión de lo mismo que culpáis.
Si con ansia sin igual solicitáis su desdén, ¿por qué queréis que obren bien si las incitáis al mal?
Combatís su resistencia y luego con gravedad decís que fue liviandad lo que hizo la diligencia.
Parecer quiere el denuedo de vuestro parecer loco al niño que pone el coco y luego le tiene miedo.
Queréis con presunción necia hallar a la que buscáis, para pretendida, Tais, y en la posesión, Lucrecia.
¿Qué humor puede ser más raro que el que, falto de consejo, él mismo empaña el espejo y siente que no esté claro?
Con el favor y el desdén tenéis condición igual, quejándoos, si os tratan mal, burlándoos, si os quieren bien.
Opinión ninguna gana, pues la que más se recata, si no os admite, es ingrata, y si os admite, es liviana.
Siempre tan necios andáis que con desigual nivel a una culpáis por cruel y a otra por fácil culpáis.
¿Pues cómo ha de estar templada la que vuestro amor pretende, si la que es ingrata ofende y la que es fácil enfada?
Mas entre el enfado y pena que vuestro gusto refiere, bien haya la que no os quiere y queja enhorabuena.
Dan vuestras amantes penas a sus libertades alas y después de hacerlas malas las queréis hallar muy buenas.
¿Cuál mayor culpa ha tenido en una pasión errada: la que cae de rogada o el que ruega de caído?
¿O cuál es más de culpar, aunque cualquiera mal haga: la que peca por la paga o el que paga por pecar?
¿Pues para qué os espantáis de la culpa que tenéis? Queredlas cual las hacéis o hacedlas cual las buscáis.
Dejad de solicitar y después con más razón acusaréis la afición de la que os fuere a rogar.
Bien con muchas armas fundo que lidia vuestra arrogancia, pues en promesa e instancia juntáis diablo, carne y mundo.
|
Amelyben a férfiakat ostorozza (Magyar)Balga férfiak, a nőt mért bántjátok oktalan? Vétke oka, ok ha van, ti lehettek legelőbb.
Féltek; ki csodálja, hogy dölyfössé lesz? Nem csoda. Mért hajtjátok jóra, ha rosszra bujtja vágyatok?
Hogyha ellenáll szegény nő, s vad ostromban hull a vár, „Romlott!" - mondjátok, habár értetek volt oly serény ő.
Bolondsága nemeteknek olyan, mint a gyermeké, ki mumusát meg-megidézi, és azontúl tőle retteg.
Adjon a nő - áhítjátok buta gőggel - minden ízt: játsszék távolról Thaist, s Lukréciát, hogyha átfog.
Van-e lehellet oly ritka S balgatag, mint ama pára, mely a tükör fényét szánja, s közben elhomályosítja?
Megvet a nő, vagy szeret: megszóljátok egyaránt. Panaszkodtok, hogyha bánt, s bántjátok, ha tietek.
Becse még a szemérmesnek sincs előttetek: gonosz, ha a vágy meddőn ostorozza, s ha magát megadja, feslett.
Mindent egy mértékre mér örök dőreségetek, mondván: ez rossz, mert rideg, amaz pedig, mert ledér.
Hát miféle ötvözetre sóvárogtok untalan, ha dühre ingerel a szajha, s megbánt, kinek zord a keble?
Bizony, kín és düh közt boldog csupán az az egy lehet, ki nem tud belétek szeretni, s bánja is, ha panaszkodtok.
Gyötrött kedveseiteknek szabados szárnyaik nőnek; s kik elrontottátok őket, erényükért keseregtek.
Melyiknek nagyobb a bűne holmi bomlott szenvedélyben: annak, ki hull, hullni-kérten, vagy ki karból karba dűl le?
S vajon melyik vétkesebb - bárha közük egy a bűnhöz -: az, ki fizetségért bűnöz, vagy ki bűnéért fizet?
Hát mért borzadsz látva, hogy vétkeztél? Szeresd a nőt annak, mivé tetted őt, vagy tedd, minek áhitod.
Ne kérd, kegyét ne keresd; igy majd lesz ok legalább, hogy lecsapjon rá a vád, hevében ha érted esd.
S mégis, pimaszságtok ellen bármily fegyverzetet öltök, kecsegtetéstek az ördög: ti vagytok a hús, a Minden.
|