Rima VII (Spanyol)
Del salón en el ángulo oscuro,
de su dueña tal vez olvidada,
silenciosa y cubierta de polvo,
veíase el arpa.
¡Cuánta nota dormía en sus cuerdas,
como el pájaro duerme en las ramas,
esperando la mano de nieve
que sabe arrancarlas!
¡Ay!, pensé; ¡cuántas veces el genio
así duerme en el fondo del alma,
y una voz como Lázaro espera
que le diga «Levántate y anda»! Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.badosa.com |
|
Rímek VII (Magyar)
A gazdától feledve s odavetve,
a szalon egyik homályos zugába,
hallgatagon, vastag porréteg alján
töpreng a hárfa.
Húrjai mélyén mennyi hangjegy alszik,
mint lombba búvó kismadárka álma,
várva az értő, hószin-ujju kézre,
mely titkát fénybe tárja.
Haj - gondoltam -, a tehetség is hányszor
így szunnyad lelkünk rejtekén, az árva,
s mint Lázár, várva egyre ama hangra,
a megváltó „Kelj fel és járj”-ra!
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | T. Gy. |
|