Altolaguirre, Manuel: Madrid, 1937 (Madrid, 1937 Magyar nyelven)
|
Madrid, 1937 (Spanyol)Horizonte de guerra, cuyas luces, cuyas aureolas repentinas, breves, cuyas fugaces albas, salvas, fuegos, multiplican la muerte interminable. Aquí en Madrid, de noche, solo, triste, mi frente con el frente son sinónimos y sobre mi mirada como llanto se derriban los héroes, caen hundidos por el abismo verde de mi cara. Yo sé que estoy desierto, que estoy solo, que el frente paralelo de mi frente desdeña mi dolor y me acompaña. Ante el glorioso círculo de fuego nada puedo evocar, nada ni a nadie. No hay recuerdo, placer, antes vivido, que pueda rescatar de mi pasado. No hay ausencia, ni historia, ni esperanza que con engaño colme mi agonía. Aquí en Madrid, delante de la muerte mi corazón pequeño guarda oscuro un amor que me duele que no puedo ni siquiera mostrarlo en esta noche ante este inmenso campo de heroísmo.
|
Madrid, 1937 (Magyar)A látóhatár háborús; a fények, a hirtelen-gyors hajnalok, s az illó reggelbe rontó sortüzek a véget, a véghetetlen halált sokszorozzák. Itt Madridban, borongó éji arcom vonala egy a kinti arcvonallal, és szemem előtt mint a könnyek árja, hullnak a hősök orcám zöldszinű szakadékának mélyére merülve. Oly magányosan élek, mint az árva, és csak a front, amely a kint szivemben dölyfösen nézve, most is elkisér. A lángoknak e győzelmes körében ajkam ma kihez, mihez, mit is szólna? Ó, semmiféle emlék, régi kéj nem válthat immár múltamtól meg engem. Nincs történelem, vágy vagy messziség sem, hogy végtusámat csalárdsággal oldja. Itt Madridban, a pusztulással szemben apró szivem sötéten őrzi még fájó szerelmét, melyet íme meg sem tudok mutatni itt, a hősiség iszonyú éji tábora előtt.
|