St. Vincent Millay, Edna: Kékszakáll (VI. szonett) (Bluebeard Magyar nyelven)

This door you might not open, and you did;
So enter now, and see for what slight thing
You are betrayed... Here is no treasure hid,
No cauldron, no clear crystal mirroring
The sought-for truth, no heads of women slain
For greed like yours, no writhings of distress,
But only what you see... Look yet again—
An empty room, cobwebbed and comfortless.
Yet this alone out of my life I kept
Unto myself, lest any know me quite;
And you did so profane me when you crept
Unto the threshold of this room to-night
That I must never more behold your face.
This now is yours. I seek another place.

Nem volt szabad benyitni itt neked, 
De most már lépj be, nézd, mily semmi az, 
Mi idecsalt… Se rejtett kincseket 
Nem látsz, se üst, se áhított igaz   
Kristálytüze, se kapzsi nők feje,
Kik vétkeztek, mint te, se gyötrelem,
Csak amit látsz… Na jöjj, és nézz ide - 
Üres szoba, pókhálós, dísztelen.
De életemből ezt őriztem én,
Hogy rajtam át ne lássanak soha, 
S te meggyaláztál, szobám küszöbén 
Mikor ma átlopóztál éjszaka.
Hogy arcodat se lássam újra meg,
Mindez legyen tiéd. Én elmegyek.