Revard, Carter: Fairfax fölött, nyomot hagyva (Over By Fairfax, Leaving Tracks Magyar nyelven)
Over By Fairfax, Leaving Tracks (Angol)The storm has left its tracks a fresh blue sky over Salt Creek running brown and quick, and a huge tiger swallowtail tasting the brilliant orange flowers beside our trail. Lightning and thunder've spread a clean sheet of water over these last-night possum tracks straight-walking like a dinosaur in the mud, and next to these we've left stippled tracks from soles made in Hong Kong, maybe with Osage oil. Lawrence and Wesley pick blue-speckled flints along our path, one Ponca boy in braids, one Osage son in cowboy hat. Over the blue Pacific, green Atlantic we have come together here – possum's the oldest furred being in this New World, we are newest in his Old World. Far older, though – but younger too – the tiger swallowtail goes sailing from her orange milkweed to some sky-blue nectar: the wild morning glories will spring up where she's touched down, marking her NEXT year's trail. Makes me wonder – if archaeologists should ever dig our prints with Possum's here, whether they'll see the winged beings who moved in brightness near us, leaving no tracks except in flowers and these winged words.
|
Fairfax fölött, nyomot hagyva (Magyar)A vihar elhagyta az üde kék eget a barnán és sebesen futó Salt Creek fölött hatalmas fecskefarkú tigrislepke ízlelgeti a briliáns narancsszín virágokat ösvényünk mellett. Villám és mennydörgés terített tiszta víz-leplet az előző éjjeli, egyenes vonalú, dinoszauruszszerű erszényes patkány-nyomokra a puha iszapban, mellette mi hagytuk, lehet, hogy osage indián olajjal, Hong Kongban készített cipőtalpak rovátkált nyomait. Lawrence és Wesley kékpöttyös kvarckavicsokat szedegetnek ösvényünk mentén, az egyik egy fonott hajú ponka srác, a másik egy osage cowboy kalapban. A kék Csendes- és a zöld Atlanti-óceánon át jöttünk össze ide: az erszényes patkány az Új Világ legősibb bundás teremtménye, és mi a legújabbak az ő Ősi Földjén. A sokkal ősibb és egyben ifjabb fecskefarkú tigrislepke a narancsszín virágról átvitorlázik egy égszínkék nektárra: a vad folyondár, ahol megérinti, ott bont virágot ösvényt jelöl magának a következő évre. Azon gondolkozom ha a régészek feltárják-e a nyomokat az erszényes patkányéval együtt, vajon észreveszik-e majd a szárnyas teremtményeket, amelyek a ragyogásban felénk közelednek és nem hagynak nyomot csak a virágokon és ezeken a szárnyas szavakon.
|