The Eye-Mote (Angol)
Blameless as daylight I stood looking At a field of horses, necks bent, manes blown, Tails streaming against the green Backdrop of sycamores. Sun was striking White chapel pinnacles over the roofs, Holding the horses, the clouds, the leaves
Steadily rooted though they were all flowing Away to the left like reeds in a sea When the splinter flew in and stuck my eye, Needling it dark. Then I was seeing A melding of shapes in a hot rain: Horses warped on the altering green,
Outlandish as double-humped camels or unicorns, Grazing at the margins of a bad monochrome, Beasts of oasis, a better time. Abrading my lid, the small grain burns: Red cinder around which I myself, Horses, planets and spires revolve.
Neither tears nor the easing flush Of eyebaths can unseat the speck: It sticks, and it has stuck a week. I wear the present itch for flesh, Blind to what will be and what was. I dream that I am Oedipus.
What I want back is what I was Before the bed, before the knife, Before the brooch-pin and the salve Fixed me in this parenthesis; Horses fluent in the wind, A place, a time gone out of mind. Feltöltő | Sebestyén Péter |
Az idézet forrása | https://astrelabe.wordpress.com/tag/the-eye-mote-by-sylvia-plath/ |
|
Szememben a szálka (Magyar)
Tisztán, mint a fény, álltam: lovakat
Néztem a mezőn, sörényhullámzást.
Nyakak-farkak ivét szikamórfák
Zöld függönye előtt. Vert a nap
Fehér kápolnatornyokat a tetők felett,
Lovakat, felhőket, leveleket
Gyökereztetve, bár mind futott,
Balra, ahogy vízparton a nádas
- Akkor vágódott szemembe a szálka.
Vakító tűszúrás; azután
Árny-olvadást láttam forró esőben,
Torzuló lovakat a változó zöldön,
Idegen kétpupú tevék, egyszarvúak
Legeltek rossz egyszín-festmény szegélyén,
Oázis vadjai, jobb időké.
A szemcse a szemhéjam fúrja:
Rőt salak. Körülötte forgok,
Velem lovak, planéták, tornyok.
Se könny, se szemöblögetés
Nem szabadít meg a szilánktól:
Hordom egy hete már, szúr.
Ez az örök jelen-viszketés;
Vakon arra, mi volt, mi lesz,
Álmodom: én vagyok Oidipusz.
Visszakérem, ami lehettem,
Mielőtt az ágy és a kés,
Mielőtt melltű és kenőcs
E zárójelbe rögzített;
Szélben hullámzó lovakat,
Helyet, időt, mely itthagyott.
Feltöltő | Sebestyén Péter |
Kiadó | Európa |
Az idézet forrása | Sylvia Plath versei - Lyra Mundi |
Megjelenés ideje | 2002 |
|