Lodge, Thomas: Melancholy
Melancholy (Angol)The earth late choked with showers Is now arrayed in green ; Her bosom springs with flowers, The air dissolves her teen, The heavens laugh at her glory : Yet bide I sad and sorry.
The woods are decked with leaves, And trees are clothed gay, And Flora crowned with sheaves With oaken boughs doth play : Where I am clad in black, The token of my wrack.
The birds upon the trees Do sing with pleasant voices, And chant in their degrees Their loves and lucky choices : When I whilst they are singing , With sighs mine arms am wringing.
The thrushes seek the shade, And I my fatal grave ; Their flight to heaven is made, My walk on earth I have : They free, I thrall : they jolly, I sad and pensive wholly.
|
Mélabú (Magyar)Záporoktól felázott, de most zöldben feszít a föld, keblén virágok, szellők nevettetik; versenyt kacag az éggel s engem bánat emészt el.
Az erdők lombosak, a fákon tarka gúnya, Flórán búzafonat s tölgyet simít az ujja; én járok feketében: sorsom képe egészen.
A fákon a madárnép százfélét énekelget, fújja mind a magáét, mesél boldog szerelmet; dalol mind, s jaj nekem! én kezem tördelem.
A rigók árnyra lelnek, én baljós sírhelyemre, ők magasán a mennynek, én szemem földre szegve; szabad mind: rab magam vagyok s vígasztalan.
|