Landor, Walter Savage: Memory
Memory (Angol)The mother of the Muses, we are taught,
Is Memory: she has left me; they remain, And shake my shoulder, urging me to sing About the summer days, my loves of old. Alas! alas! is all I can reply. Memory has left with me that name alone, Harmonious name, which other bards may sing, But her bright image in my darkest hour Comes back, in vain comes back, call’d or uncall’d. Forgotten are the names of visitors Ready to press my hand but yesterday; Forgotten are the names of earlier friends Whose genial converse and glad countenance Are fresh as ever to mine ear and eye; To these, when I have written and besought Remembrance of me, the word Dear alone Hangs on the upper verge, and waits in vain. A blessing wert thou, O oblivion, If thy stream carried only weeds away, But vernal and autumnal flowers alike It hurries down to wither on the strand.
|
Emlékezet (Magyar)A Múzsák anyja az Emlékezet, így tanítják. Ő elhagyott, a lányok viszont felráznak, s kérik, hogy daloljak nyári napokat, volt szerelmeket. Sajnos! Sajnos! – csak ezt tudom felelni. Emlékezetből csak egy név maradt, szép név, más költők énekelhetik. Sötét órámban képe felragyog, hívom vagy sem, hiába jön, ha jön. Elfelejtem vendégeim nevét, pedig tegnap még bátran üdvözöltek, elfelejtem barátaim nevét, pedig kedélyes társaságukat még most is mintha látnám, hallanám. Ha írok, s kérem, hogy idézzenek emlékezetükbe, csupán a „Kedves” árválkodik a lapon, vár hiába. Egy áldás lehetnél, ó Feledés, ha csak a gazt vinné el folyamod, de tavaszi, őszi virágokat éppúgy kopár partok felé sodorsz. A republikánus érzelmű angol költők szűk csoportjához tartozik: a magyar olvasók leginkább a Kossuthhoz írt ódáját (ford. Vámosi Pál) ismerhetik, de sok más művében is kiállt a magyar szabadságharc ügye mellett.[1] A huszadik század eleji modernisták (pl. T. S. Eliot vagy Ezra Pound) általában nehezen szenvedték a romantikusokat, Landort azonban nagyra tartották. Pound szerint a késő-tizenhetedik és tizennyolcadik századi költők (pl. Dryden vagy Pope) „selyemharisnyába bújtatták a klasszikusokat,” Landor azonban „biztosan és alaposan értelmezte” őket. Yeats pedig éppen az Emlékezet című vers első három sorát idézi annak a példájára, hogy milyen öregkort kíván elérni:
|