Keats, John: Álom (To Sleep Magyar nyelven)

O soft embalmer of the still midnight,

    Shutting, with careful fingers and benign,

Our gloom-pleas'd eyes, embower'd from the light,

    Enshaded in forgetfulness divine:

O soothest Sleep! if so it please thee, close

    In midst of this thine hymn my willing eyes,

Or wait the "Amen," ere thy poppy throws

    Around my bed its lulling charities.

Then save me, or the passed day will shine

Upon my pillow, breeding many woes,--

    Save me from curious Conscience, that still lords

Its strength for darkness, burrowing like a mole;

    Turn the key deftly in the oiled wards,

And seal the hushed Casket of my Soul.

Oh, te a csendes éjt balzsamozó,

Te zárd le a szemeink ujjaidal,

A fényből kihozva jóindulattal

Bennünket, isteni éjbe juttató.

Oh, az alvás véled oly megnyugtató,

Himnuszom közepette csukd be szemem,

Vagy várd meg míg elhangzik „Ámenem”,

S ágyamra por hulljon, álmosító.

S ments meg, különben a nap, mi elmúlt

Felragyog párnámon, sok bajt szülve,

Mi sötét erőktől felém zúdult,

Ahogy a vakond túr ösztöntől űzve.

Kórtermeket ügyesen, védd, bezárd,

S csukd be a lelkem csendes dobozát!