The Orient Express (Angol)
One looks from the train Almost as one looked as a child. In the sunlight What I see still seems to me plain, I am safe; but at evening As the lands darken, a questioning Precariousness comes over everything.
Once after a day of rain I lay longing to be cold; after a while I was cold again, and hunched shivering Under the quilt's many colors, gray With the dull ending of the winter day, Outside me there were a few shapes Of chairs and tables, things from a primer; Outside the window There were the chairs and tables of the world ... I saw that the world That had seemed to me the plain Gray mask of all that was strange Behind it -- of all that was -- was all.
But it is beyond belief. One thinks, "Behind everything An unforced joy, an unwilling Sadness (a willing sadness, a forced joy) Moves changelessly"; one looks from the train And there is something, the same thing Behind everything: all these little villages, A passing woman, a field of grain, The man who says good-bye to his wife -- A path through a wood all full of lives, and the train Passing, after all unchangeable And not now ever to stop, like a heart --
It is like any other work of art, It is and never can be changed. Behind everything there is always The unknown unwanted life. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poemhunter.com |
|
Az Orient Expressz (Magyar)
Kinézünk a vonatból, Szinte gyerekként. Akármit Látok a fényben, egyszerűnek látszik, Biztonságban vagyok; de este már, Ahogy sötétül a táj, Minden kérdő-bizonytalanba játszik.
Egyszer – esős nap volt előtte – Feküdtem, hűsre vágytam, s kis időre Rá le is hűltem, reszkettem kuporogva A tarkamintán takaró alatt, És szürkeségbe fúlt a téli nap. Kívülem néhány árnyék: székek és Asztalok, ábécéskönyvbeliek; S az ablakon túl a világ Asztalai, székei… Láttam, Hogy a világ, amelyről addig Azt hittem, épp csak szürke álarc Mindenen, ami mögötte idegen – Mindenen, ami volt –, minden e világ.
De ez már alig hihető. Arra gondolunk: „Mindenek mögött Mindig-kész öröm, kényszerű bánat (Kényszerű öröm, mindig-kész bánat) Egy-vonulása.” Kinézünk a vonatból, És valami, ugyanaz, mindig ott van Minden mögött: ha kis falvak, ha egy Arra járó nő, egy gabonaföld, Ha egy asszonytól elbúcsúzó férfi – Ösvény, erdőnyi életen, s a vonat Fut mindenen át ugyanúgy, Mintha sose állna meg, mint a szív…
Mint akármely műalkotás. Megvan s változhatatlan. Ott az élet minden mögött, Ismeretlen és akaratlan.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://canadahun.com/forum |
|