Hewett, Dorothy: Anniversary (II)
Anniversary (II) (Angol)Death is in the air –
today is the anniversary of his death in October (he would have been thirty-one) I went home to High Street & couldn't feed the new baby my milk had dried up so I sat holding him numbly looking for the soft spot on the top of his head while they fed me three more librium you're only crying for yourself he said but I kept on saying It's the waste I can't bear.
All that winter we lived in the longest street in the world he used to walk to work in the dark on the opposite side of the street somebody always walked with him but they never met he could only hear the boots & when he stopped they stopped.
The new baby swayed in a canvas cot lacing his fingers I worried in case he got curvature of the spine Truby King said a baby needed firm support he was a very big bright baby the cleaner at the Queen Vic said every morning you mark my words that kid's been here before.
The house was bare & cold with a false gable we had no furniture only a double mattress on the floor a big table & two deal chairs each morning I dressed the baby in a shrunken jacket & caught the bus home to my mothers to nurse the child who was dying the house had bay windows hidden under fir trees smothered in yellow roses the child sat dwarfed at the end of the polished table pale as death in the light of his four candles singing 'Little Boy Blue'.
I pushed the pram to the telephone box I'm losing my milk I told her I want to bring him home to die Home she said you left home a long time ago to go with that man.
I pushed them both through the park over the dropped leaves (his legs were crippled) a magpie swooped down black out of the sky & pecked his forehead a drop of blood splashed on his wrist he started to cry
It took five months & everybody was angry because the new baby was alive & cried for attention sprinkled his cheeks under the yellow roses.
When he died it was like everybody else in the public ward with the screens around him the big bruises spreading on his skin his hand came up out of the sheets don't cry he said don't be sad I sat there overweight in my Woolworth's dress not telling anybody in case they kept him alive with another transfusion –
Afterwards I sat by the gas fire in my old dressing-gown turning over the photograps wondering why I’d drunk all that stout & massaged my breasts every morning to be a good mother.
|
Évforduló (II) (Magyar)A halál benne van a levegőben –
ma van a halála évfordulója (októberben lett volna harmincegy éves) hazamentem a High Street-re és nem tudtam megetetni az új csecsemőt elapadt a tejem zsibbadtan ültem karomban a kicsivel és a puha pontot kerestem a koponyáján eközben háromszoros adag nyugtatót tömtek belém te csak magad miatt sírsz mondta a férjem de én egyre csak azt hajtogattam Nem bírom elviselni a hiányát.
Egész télen ott laktunk a világ leghosszabb utcájában még sötét volt amikor munkába indult az utca másik oldalán valaki mindig együtt ment vele de sohasem találkoztak ő csak a csizmakopogásból hallotta és amikor ő megállt megállt a másik is.
Az új jövevény ujjaival játszadozva hintázott a vászon-bölcsőben én aggódtam hogy elferdül a gerince Truby King azt mondta egy babának szilárd alátámasztás kell ő egy nagyon nagy és tüneményes fiúcska volt a Viktória királynő kórház takarítónője azzal fogadott minden reggel hogy ez a gyerek már volt itt korábban, higgye el.
Az álhomlokzatú ház csupasz volt és üres sehol egy bútor csak egy széles matrac a padlón egy behemót asztal és két fenyőfa-szék minden reggel egy összement kabátkába bújtattam a gyereket és busszal mentem az anyámhoz ápolni a nagyobbik fiút aki haldoklott a sárga rózsáktól fuldokló ház ablakmélyedéseit eltakarták az ezüstfenyők a nagyfiú összegörnyedve ült a fényesre súrolt asztal végénél és sápadtnak látszott mint a halál mialatt a négy születésnapi gyertya fényében a „Kisfiú Szomorú"-t énekelte.
A telefonfülkéig toltam a kocsiját elmegy a tejem mondtam a kagylóba haza akarom őt vinni hogy ott haljon meg Haza mondta anyám te már régen elhagytad az otthonod egy másik férfi kedvéért.
A két gyereket keresztültoltam a parkon végig a lehullott leveleken (a nagyobbik lába béna volt) egy szarka csapott le ránk a fekete égből és megcsípte fiam homlokát egy vércsepp hullott a kezére sírni kezdett
Öt hónapig tartott és mindenki dühös volt rám a csecsemő mégis életben maradt és bömbölt ha nem figyeltek rá arcára virágport hintettek a hajladozó sárga rózsák.
Amikor meghalt a fiam olyan volt mint akárki más a kórteremben ágyát elfüggönyözték nagy foltok terjedtek a bőrén csak a keze állt ki a lepedő alól ne sírj mutatta ne légy szomorú Összeroskadva ültem az ágyánál a bizományi-ruhámban legalább annyit mondhattam volna hogy cseréljenek vért hátha az életben tartja –
Később a gáztűzhely előtt ültem kopott pongyolámban és a fényképeket nézegetve azon gondolkoztam hogy miért is itattak velem annyi barna sört és a mellemet azontúl, minden reggel megmasszíroztam hogy jó anya legyek.
|