Hap (Angol)
If but some vengeful god would call to me From up the sky, and laugh: “Thou suffering thing, Know that thy sorrow is my ecstasy, That thy love's loss is my hate's profiting!”
Then would I bear it, clench myself, and die, Steeled by the sense of ire unmerited; Half-eased in that a Powerfuller than I Had willed and meted me the tears I shed.
But not so. How arrives it joy lies slain, And why unblooms the best hope ever sown? —Crass Casualty obstructs the sun and rain, And dicing Time for gladness casts a moan. . . . These purblind Doomsters had as readily strown Blisses about my pilgrimage as pain. Feltöltő | Efraim Israel |
Kiadó | W.W. Norton & Company Inc. New York |
Az idézet forrása | The Norton Anthology of English Lierature |
Könyvoldal (tól–ig) | 1249 |
Megjelenés ideje | 1962 |
|
A vakvéletlen (Magyar)
Ha egy vad isten vigyorogna fönn S leszólna: "Te gyötrődő görcscsomó, Tudd meg, hogy bánatod az örömöm. Csalódsz? Gyűlöletemnek az a jó!"
Vállalnám, s meghalnék dacolva, meg, Edzene megnemérdemelt harag, Vígasztalna, hogy a könnyeimet Olyan fakasztja, ki Hatalmasabb.
De nem így van. Mért rogy le az öröm, Miért nem virágzik a legszebb remény? A Véletlentől húny a fényözön, Az Idő rulettjén veszít a fény... A vak Bírák döntése lágy s kemény: Az Áldás éppen úgy hull, mint a könny.
|