English and Scottish Popular Ballads: Glasgerion (Glasgerion Magyar nyelven)
Glasgerion (Angol)Glasgerion was ance a harper gude, He harped to the king; And Glasgerion was ance the best harper That ever harpd on a string.
He’d harpit a fish out o saut water, Or water out o a stane, Or milk out o a maiden’s breast, That bairn had never nane.
He’s taen his harp intil his hand, He harpit and he sang, And ay as he harpit to the king, To haud him unthought lang.
‘I’ll gie you a robe, Glasgerion, A robe o the royal pa, Gin ye will harp i the winter’s night Afore my nobles a’.
He’s taen his harp intill his hand, He’s harpit them a’ asleep, Except it was the young countess, That love did waukin keep.
Saide, Strike on, strike on, Glasgerrion, Of thy striking doe not blinne; There’s neuer a stroke comes ouer thin harpe But it glads my hart within.
‘Faire might you fall, lady!’ quoth hee; ‘Who taught you now to speake? I haue loued you, lady, seuen yeere; My hart I durst neere breake.’
‘But come to my bower, my Glasgerryon, When all men are att rest; As I am a ladie true of my promise, Thou shalt bee a welcome guest.’
But hom then came Glasgerryon, A glad man, Lord, was hee: ‘And come thou hither, Iacke, my boy, Come hither vnto mee.
‘For the kings daughter of Normandye, Her loue is granted mee, And beffore the cocke haue crowen, Att her chamber must I bee.’
‘But come you hither master,’ quoth hee, ‘Lay your head downe on this stone; For I will waken you, master deere, Afore it be time to gone.’
But vpp then rose that lither ladd, And did on hose and shoone; A coller he cast vpon his necke, Hee seemed a gentleman.
And when he came to that ladies chamber, He thrild vpon a pinn; The lady was true of her promise, Rose vp and lett him in.
He did not take the lady gay To boulster nor to bedd, But down vpon her chamber-flore Full soone he hath her layd.
He did not kisse that lady gay When he came nor when he youd; And sore mistrusted that lady gay He was of some churl s blood.
But home then came that lither ladd, And did of his hose and shoone, And cast that coller from about his necke; He was but a churles sonne.
‘Awake, awake, my deere master, The cock hath well-nigh crowen ; Awake, awake, my master deere, I hold it time to be gone.’
But vp then rose good Glasgerryon, And did on both hose and shoone, And cast a coller about his necke; He was a kingees sonne.
And when he came to that ladies chamber, He thrild vpon a pinn; The lady was more then true of promise, Rose vp and let him in.
Saies, Whether haue you left with me Your braclett or your gloue? Or are you returned backe againe To know more of my loue?’
Glasgerryon swore a full great othe, By oake and ashe and thorne,* ‘Lady, I was neuer in your chamber Sith the time that I was borne.’
‘O then it was your litle foote-page Falsly hath beguiled me:’ And then shee pulld forth a litle pen-kniffe, Thathanged by her knee, so
Says, ‘There shall neuer noe churles blood Spring within my body. No churles blood shall e'er defile The daughter of a kinge.’
But home then went Glasgerryon, A woe man, good [Lord], was hee; Sayes, Come hither, thou Iacke, my boy, Come thou hither to me.
Ffor if I had killed a man to-night, Iacke, I wold tell it thee; But if I haue not killed a man to-night, Iacke, thou hast killed three!
And he puld out his bright browne sword, And dryed it on his sleeue, And he smote off that lither ladds head, And asked noe man noe leaue.
He sett the swords poynt till his brest, The pumill till a stone; Thorrow that falsenese of that lither ladd These three liues werne all gone.
*Almost all kinds of tree found in the Celtic countries have been thought to have special powers or to serve as the abode of the fairies, especially the magical trio of oak, ash, and thorn.
|
Glasgerion (Magyar)Jó lantos vala Glasgerion, királyunk lantosa, Glasgerionnál jobb dalos nem kapott húrba soha.
Elődalolá folyók halát, s sziklából víz fakadt, és lantja megbabonázta a lányszivet, mind őt szeresse csak.
Kezébe vette hangszerét, felvonja s énekel; hallgatni bár napestig is király nem únja el.
A király és a főurak bor mellett ültenek, és felszolgálni a jó király csak lányát tűrte meg.
S hogy játszani kezd, hát mindet ott álomba dalolá; szerelem csak a királyleányt tartá ébren soká.
S szólt: „Játssz tovább, Glasgerion, játssz csak és abba ne hagyd, mert minden hang, mely kél húrodon, szívemnek örömet ad."
Elsőbb komor, bús dalt dalolt, rá víg következett, s száz sóhaj és szerelmi szó szállt kettejük között.
„Elvárlak éjjel, Glasgerion, ha a ház elnyúgodott, s miként szótartó hölgy vagyok én, megbánni nem lesz okod."
Azzal hazatért Glasgerion, be boldog volt, egek! „Hát jöszte csak, Jack, jó inasom, csak jöszte közelebb.
„Kegyével a királyleány igen kitűntetett hold szálltakor ma éjszaka őnála kell legyek."
„Pihenj le csak, én jó uram, s aludj, van még időd, virrasztok én s felköltelek, jóval napkelte előtt.”
De nem virraszt, de ugrik ő, ura ruháiba búj, láncot is vet nyaka köré – mikéntha lenne úr.
A kastélyajtóhoz hogy ért, megzörgeté a zárt. Szavának állt a királyleány, és nyitja ajtaját.
S nem vonta lágyan a leányt pamlagra, ágyba se, de durván a padlatra, csak oda teperte le.
Csak szájon se csókolta őt sem jövet, sem menet, gyanitá is a királyleány, hogy alja vérből ered.
Azzal hazatért a gaz kölyök, sarút, köntöst levetett, ledobta nyakáról a láncot is - a régi szolga lett.
„Ébredj, ébredj már, jó uram, félek, későre jár, ébredj, kukorékolt már a kakas, indulnod kéne már."
Felugrott nyomban Glasgerion, vett köntöst és kalapot, s láncot vetett nyaka köré – lordoknak hű fia volt.
A kastélyajtóhoz hogy ért, megzörgeté a zárt. A királylány nemcsak állta szavát, ajtót megújra tárt.
„Ó, tán csak nem feledted itt kesztyűd vagy karpereced, vagy eddig adott szerelmemet netán keveseled?"
Nagy esküt tőn ott Glasgerion, tölgyre, kőrisre, galagonyára:* „Ez életben nem voltam én még soha tenálad!"
„Csalárd apródod volt tehát, ki engem csúfra vett.” S keskeny tőrét elővevé, mely függött térde felett.
Hó lábán piros vér csorog, – szebb nála nincs sehol – s kiterítve feküdt kőpadlatán hajnal hasadtakor.
Azzal hazatért Glasgerion, be bús is volt, egek! „Hát jöszte csak, Jack, jó inasom, csak jöszte közelebb.
„Ha embert öltem volna ma, Jack, megmondanám neked, de én ha nem, te elvevél ma három életet."
Hüvelyéből kirántva, ó, barnán villant a tőr. S levágta a gonosz kölyök fejét, nem kérdve senkitől.
Aztán mellének vetette hegyét s egy kőnek a markolatot. Egy gaz kölyök csalása halált háromra igy hozott.
*A kelta országokban azt gondolták, hogy a fáknak különleges hatalmuk van, illetve a tündérek lakhelyei, különösen a mágikus trió: tölgy, kőris, galagonya. A kelták a tölgy, kőris és galagonya együttesét a fák tündérhármasságának nevezték. A mai napig úgy tartják, hogy ahol ez a három növény egymás szomszédságában nő, ott tündérek laknak. A galagonyát gyakran említik más versekben is: "tölgy, kőris és galagonya által". Áldó rituáléknál használják, vagy megerősítésként a varázslatoknál. A folklórban a tölgy, a kőris és a galagonya összeköttetésben áll a tündérek átjáróival. Ebben a vonatkozásban Cardea a tündérbirodalmak átjáróit és egyéb tölgy, kőris átjárókat őrzi. Régen gyakorlat volt, hogy galagonyát ültessenek a tölgy és a kőris köré, hogy megvédjen a viharoktól vagy megvédje a legelő állatokat.
|