Auden, W. H.: Good-Bye To The Mezzogiorno
Good-Bye To The Mezzogiorno (English)Out of a gothic North, the pallid children Of vineyards, baroque, la bella figura, In Protestant rectories upon drizzling Nevertheless some believing amore (Which is patently false) and others, like me, A tongue in which Nestor and Apemantus, It is nonsense: the Myth of an Open Road Of a climate where it is a pleasure to walk In a game it has made up, a pair of friends Our ears when cats are called Cat and dogs either No effort not to guzzle and swill Yet (if I Shadows are dagger-edged, the daily ocean blue, Ex-volcano, without a stream or a bird, And a minim saint can expect rocket’s noise After proximities – in streets packed solid That surfaces need not be superficial We are not bad, but hopeless as tutors: Goethe, Of all our stamp: no doubt he treated her well, Her baby: between those who mean by a life a To go southern, we spoil in no time, we grow Is a comforting thought in that case, for all Not two. Go I must, but I go grateful (even To bless this region, its vendages, and those
|
Búcsú a déltől (Hungarian)Gótikus északról, burgonyával, napverte szőlők, a barokk, la bella figura protestáns lelkészeinktől a lucskos zsákmányt szomjaz - hogy a lelkes amore (nyilván tévedés), míg másokkal én is, a nyelv, melyen Nesztor és Apemantusz, ostobaságnak; a Mítosz az Országútról, rögeszméül itt, ahol jó gyalogolni, játszani, és a jó cimbora itt nem még az is, hogy a macska Cat, s a kutyájuk hogy ne zabáljon. Mégis a sorsuk, tőr-éles az árny és kéklik a tenger, kihűlt vulkán, ahol se madár, se víz nincs, s a csöppség is petárdáért bömböl - a lárma egymás közelségére - az emberi hússal hogy nem mindig felszínes a felszín, jók vagyunk, de nem oktatónak: Goethe, ránk hasonlít; jól megvolt vele nyilván, becézi: azok közt, akiknek az élet „Délre vonulni", hamar elzüllünk, pipogyává, vigasznak - s hogy ezért az összes kettőre már nem. Most mennem kell, de a hála áldják meg ezt a tájat s a szüretelőit,
|