von Puttkamer, Alberta: Felejthetetlen (Unvergessen Magyar nyelven)

O abendblaue  Hyazinthenblühte                  

Im egen Garten, der nun längst vergessen,   

Wie deine Krone fromm und lind erglühte!  

Nie ließ das Lebenihren Reiz erblassen.       

Der frühe Lenz blieb tief mit mir Gemüte,   

Kein Sturm kann seine Heiligkeit  erfassen, 

Weil ich die Wunder meiner Kindheit hüte  

Durch aller Kämpfe heißbewegte Gassen… 

Oh, gyönyörű, est kék jácint virágok,     

Kis kertben, mit már régen elfeledtem,

Szelíden, lágyan fénylett koronátok!

Nem hagy élet (titeket) elhalványulni bennem.

E kora tavasz mélyen él lelkemben,

Szentség, vihar se tud tőlem elvenni,  

Mert gyermekkorom csodáit szívemben

Őrzöm, s őket sose fogom feledni…