Weinheber, Josef: Verseim elé (Leitspruch Magyar nyelven)

Ein armer Dichter, wenig nur bekannt

der sagt sich, meine Weis ist überspannt,

bei dem Sonetten- und Terzinendreck

bleibt mir am End die ganze Kundschaft weg,

i setz mi hin und schreib auf wienerisch,

was i so reden hör am Wirtshaustisch,

damit das Publikum der entern Gründ

hĺlt auch einmal sein Dichter findt, ja, ja:

Des hat kan Goethe gschriebn, des hat kan Schiller dicht',

is von kan Klassiker, von kan Genie,

des is a Weaner, der mit unsern Göscherl spricht,

und segn Sie, erst des is für uns Poesie.

Egy ágrólszakadt költő s névtelen

prézsmitál, hogy nehéz az énekem.

Csak szonettek és koszos terzinák

nincs rá kuncsaft, így nem mehet tovább.

Nekidurálom hát magam, s dalom

mint kocsmában a nótát, úgy fujom;

a népség, katonák s más uri nép

kifogta végre költőjét. Na ja:

Goethe meg Schiller nem firkant ilyet,

nem klasszikus, nem zseni semmiképp

bécsi szívről dumál a bécsi száj,

no látják, ez költészet ugyebár!