Trakl, Georg: Amen
Amen (Német)Verwestes gleitend durch die morsche Stube; Schatten an gelben Tapeten; in dunklen Spiegeln wölbt Sich unserer Hände elfenbeinerne Traurigkeit.
Braune Perlen rinnen durch die erstorbenen Finger. In der Stille Tun sich eines Engels blaue Mohnaugen auf.
Blau ist auch der Abend; Die Stunde unseres Absterbens, Azraels Schatten, Der ein braunes Gärtchen verdunkelt.
|
Ámen (Magyar)Korhadt szobákon átkúszó enyészet. Árnyak a sárga tapétán. Tükrök mély sötétjén kezünk elefántcsont bánata boltosul.
Elhalt ujjak közt barna gyöngy pereg, s a csöndben angyal veti fel kéklő, mákonyos szemét.
Az este is kék. Elhunyásunk órája ez, Azrael árnya, mely elfeketíti a barna kertet.
|