Verloren (Német)
Was Holdes liegt mir in dem Sinn,
Das ich vor Zeit einmal besessen;
Ich weiß nicht, wo es kommen hin,
Auch, was es war, ist mir vergessen.
Vielleicht - am fernen Waldesrand,
Wo ich am lichten Junimorgen
- Die Kinder klein und klein die Sorgen -
Mit dir gesessen Hand in Hand,
Indes vom Fels die Quelle tropfte,
Die Amsel schallend schlug im Grund,
Mein Herz in gleichen Schlägen klopfte
Und glücklich lächelnd schwieg dein Mund;
In grünen Schatten lag der Ort -
Wenn nur der weite Raum nicht trennte,
Wenn ich nur dort hinüberkönnte,
Wer weiß! - vielleicht noch fänd ich’s dort. |
Elveszett (Magyar)
Lelkembe öröm költözött, Mikor egyszer rég üldögéltem; Nem tudom honnan, odajött, S hogy oka mi volt, elfeledtem. Talán – a távol erdőszélen, Hol fényes június reggelen - A gyerekek s a gond kicsik még – Veled ültem kéz a kézben, Forrás buz’g messzi szikla mélyen, Rigó párt híva csattogott, Azonosan, mint szívverésem, A szád mosoly’gva hallgatott; Zöld árnyban feküdt a vidék – Ha tér el nem választana, S valahogy eljuthatnék oda, Tán örömöm még meglelném.
|