A:
Szürke tenger, szürke partján
Egy város int felém,
Sűrű ködben a házak, a táj,
A csenden át zúg a tengerár,
S egyhangúan zenél.
Nem zeng erdő május haván,
Madársereg nem hegedűl,
Csak éles hangú vadlibák
Szállnak az őszi éjen át,
S a parton fázik a fű.
De szürke város bennem él,
Ködös, tengeri táj,
Ifjúkor ott volt csodaszép,
Te szürke város áldlak én,
Ködös, tengeri táj.
B:
Szürke tenger szürke partján
E város nékem int,
Nehéz köd ül tetőn, utcán,
Gyakran morajlik óceán,
S a város szenved itt.
Erdők májusban is némák,
Nem szól madár hegedű,
Csak éles hangú vadlibák
Szállnak, őszi éjt zavarják,
S parton fázik a fű.
Mégis szívembe zárlak én,
Köd ül bár, s zúg az ár
Ifjúkorom csodás ölén -
Te szürke város, s áldlak én,
Köd ül bár, s zúg az ár.