Storm, Theodor: Les (Abseits Magyar nyelven)
|
Abseits (Német)Es ist so still; die Heide liegt Im warmen Mittagssonnenstrahle, Ein rosenroter Schimmer fliegt Um ihre alten Gräbermale; Die Kräuter blühn; der Heideduft Steigt in die blaue Sommerluft.
Lauftkäfer hasten durchs Gesträuch In ihren goldnen Panzerröckchen, Die Bienen hängen Zweig und Zweig Sich an der Edelheide Glöckchen, Die Vögel schwirren aus dem Kraut – Die Luft ist voller Lerchenlaut.
Ein halbverfallen, niedrig Haus Steht einsam hier und sonnbeschienen, Der Kätner lehnt zur Tür hinaus, Behaglich blinzelnd nach den Bienen; Sein Junge auf dem Stein davor Schnitzt Pfeifen sich aus Kälberrohr.
Kaum zittert durch die Mittagsruh Ein schlag der Dorfuhr, der entfernten; Dem Alten fällt die Wimper zu, Er träumt von seinen Honigernten, - Kein Klang der aufgeregten Zeit Drang noch in diese Einsamkeit.
|
Les (Magyar)Nagy a csend, a pusztai táj Elnyúl’ rekkenő napsütésben, Rózsaszínű fény suhan át Az elhunytak sírkertjében; Illatozik fű, virágszál, S kéklő nyári légen átszáll.
Futrinkák szelik át sövényt Aranyló páncél szoknyácskában, Méhek jönnek ágak közé, Mézhez port gyűjt’nek virágban, Gyom magot esznek madárkák – A légben zengnek pacsirták.
Félromos, alacsony ház áll Magányosan a napsütésben, Lakója örömet talál Kinézve méhek sürgésében; Fia járja messzi sziklát, Sípnak vájja borjú szarvát.
Alig rezg déli csenden át Távol toronyóra ütése, Csukódnak idős szempillák, Álmuk régi mézek gyűjtése. – Nem zavarja semmi csengés E szép lest, magányt, merengést.
|