Seume, Johann Gottfried: Az imádkozó leány (Die Beterin Magyar nyelven)
|
Die Beterin (Német)Auf des Hochaltares Stufen kniet Lina im Gebet, ihr Antlitz glühet, Von der Angst der Seele hingerissen, Zu der Hochgebenedeiten Füßen.
Ihre heißgerungnen Hände beben, Ihre bangen, nassen Blicke schweben Um des Welterlösers Dornenkrone, Gnade flehend vor des Vaters Throne:
Gnade ihrem Vater, dessen Schmerzen Ihrem lieben, kummervollen Herzen In des Lebens schönsten Blütetagen Bitter jeder Freude Keim zernagen;
Rettung für den Vater ihrer Tugend, Für den einz'gen Führer ihrer Jugend, Dem allein sie nur ihr Leben lebet, Über dem der Hauch des Todes schwebet.
Ihre tiefgebrochnen Seufzer wehen Ihrer Andacht heißes, heißes Flehen Hin zum Opfer-Weihrauch; Cherubinen Stehn bereit, der Flehenden zu dienen.
Tragt, ihr Engel, ihre Engeltränen Betend hin, den Vater zu versöhnen! Frommer weinte um die Dornenkrone Nicht Maria bei dem toten Sohne.
Siehe Freund, in den Verklärungsblicken Strahlet stilles, seliges Entzücken; Lina streicht die Tränen von den Wangen Ist voll süßer Hoffnung weggegangen.
|
Az imádkozó leány (Magyar)Térdel lépcsőjén a főoltárnak Lina, imádságos fénylő orcával. Lelke elfogódottsággal telve Lába előtt a Boldogságos Szűznek. Buzgó imára kulcsolva keze, Aggódva rebbenő könnyes szeme Függ a Megváltó töviskoronáján irgalomért Atyától, ki ül trónján.
Irgalomért édes jó apjának, Kinek fájdalmai leányának Szívét és virágzó ifjúságát zúzzák s minden öröme csiráját.
Menekvéséért erénye védőjének, Ifjúkora igaz vezérlőjének, Kiért leánya él, csakis ő érett’ Kit halál szele most megérintett.
Tör felfelé szívszorító sóhaja s legforróbb könyörgő áhítata, mint áldozati tömjén. - Kerubok jertek, esdeklőnek szolgáljatok.
Angyalok, vigyétek az ő angyali könnyűi fohászát Atyát békíteni, Esdeklőbben, a töviskoronán, Mária sem sirt a halott Fián.
Nézd barátom, szeme mily átszellemült Csendes örömet sugároz s derűt; Lina letörli arcáról könnyeit, s édes reménnyel telve távozik.
|