Ringelnatz, Joachim: A megmentő sziget (Rettende Insel Magyar nyelven)
Rettende Insel (Német)Wenn Parteien sich und Massen Sichtbar und geräuschvoll hassen, Klingt das mir wie Meeresrauschen. Und dann mag ich henkelltrocken Still auf einer Insel hocken, Die mich zusehn läßt und lauschen. Nicht, daß ich dann etwa schürfe Oder was dazwischen würfe Nein, ich weiß, das muß so sein. Und ich dehne mich und schlürfe Eingefangnen Sonnenschein. Wechselnd laut und wieder leise Rauscht das Meer in weitem Kreise Mir vertraute Melodie. Wo blind oder falsch gestempelt Mißklang sich an Mißklang rempelt, Windelt neue Harmonie. Und dann schwimmt – fast ist es schade – Noch ein Mensch an mein Gestade, Sucht an meiner Pulle Halt. Aus ist die Robinsonade, Denn nach Insulanersitte Sag ich unwillkürlich: »Bitte!« Und ein zweiter Pfropfen knallt. Und wir trinken. Es gesellen Andre sich dazu. Die Wellen Glätten sich. Der Haß zerstiebt. Bis zuletzt in süßer Ruhe Niemand noch was in die Schuhe Andrer schiebt, Und sich alles gegenseitig Eingehenkellt ganz unstreitig Duldet, gern hat oder liebt.
|
A megmentő sziget (Magyar)Ha sok rivális tömegesen, Hangosan egymásnak esen, Olyan, mint a hullámverés. Henkell-féle pezsgő kell hát Halk sziget, hol senki sem lát, És leköt az érzékelés. Nem kenyerem kutakodni, Bármibe is beleszólni. Békéltetni borzadály, Nem! – Tudom, hogy nem muszáj. Inkább itt van kortyolgatni palackozott napsugár. Egyszer hangos, máskor meg halk, Zúg a tenger s az egész part, Ismerős a melódia. Ahol vakon viszály riszált, Harcos arc csak harcot kínált, Betért az új harmónia. Úszva befut – szinte kár is – partomhoz egy úr – fatális. Kapaszkodik palackomba, S oda van Robinson máris, Szigetlakó becsületesség Mondatja velem: »Csak tessék!« S másik dugó hull a porba. Iszunk aztán. Jönnek mások, Csatlakoznak. A hullámok Simulnak. Repül a harag. Eljön az édes nyugalom, Szemrehányás a parton abbamarad, Közös lesz a meglátás, és henkell-i békés bólintás, szívlelés, sőt szeretet arat.
|