Rilke, Rainer Maria: Álmodás XXII. (Träumen XXII. Magyar nyelven)

XXII

WIE eine Riesenwunderblume prangt
voll Duft die Welt, an deren Blütenspelze,
ein Schmetterling mit blauem Schwingenschmelze,
die Mainacht hangt.

Nichts regt sich; nur der Silberfühler blinkt …
Dann trägt sein Flügel ihn, sein frühverblaßter,
nach Morgen, wo aus feuerroter Aster
er Sterben trinkt …

Prag, 14. April 1896

XXII

VIRÍT, mint óriás csodatölcsér
illatos világ, rajt fedőlevele,
azon billeg kék, fényes szárnyú lepke:
májusi éj.

Nincs mozgás; csak ezüst csáp világlik …
Majd viszi szárnya – fakón már – a mából
új napba, s tűzpiros őszirózsából
halált iszik …

Prága, 1896. ápr. 14.