Rilke, Rainer Maria: Álmodás XV. (Träumen XV Magyar nyelven)

Im Schoß der silberhellen Schneenacht
dort schlummert alles weit und breit,
und nur ein ewig wildes Weh wacht
in einer Seele Einsamkeit.

Du fragst, warum die Seele schwiege,
warum sies in die Nacht hinaus
nicht gießt? – Sie weiß, wenns ihr entstiege,
es löschte alle Sterne aus.

Prag, März 1895

Ezüstfényű havas éj ölén
szundítanak már a végek,
ám az örök kíntól sínylődvén
virraszt egy magányos lélek.

Kérded, e lélek mért bent tartja,
búját éjbe mért nem tudja
szórni? – Tudja, ha kiáradna,
minden csillag ki is hunyna.

Prága, 1895. márciusa