Träumen III. (Német)
III
MIR ist: ein Häuschen wär mein eigen; vor seiner Türe säß ich spät, wenn hinter violetten Zweigen bei halbverhalltem Grillengeigen die rote Sonne sterben geht.
Wie eine Mütze grünlich-samten steht meinem Haus das moosge Dach, und seine kleinen, dickumrammten und blankverbleiten Scheiben flammten dem Tage heiße Grüße nach.
Ich träumte, und mein Auge langte schon nach den blassen Sternen hin, – vom Dorfe her ein Ave bangte, und ein verlorner Falter schwankte im schneeig schimmernden Jasmin.
Die müde Herde trollte trabend vorbei, der kleine Hirte pfiff, – und in die Hand das Haupt vergrabend, empfand ich, wie der Feierabend in meiner Seele Saiten griff.
Prag, 13. April 1896 Feltöltő | Tauber Ferenc |
Kiadó | Insel-Verlag, Leipzig |
Az idézet forrása | Traumgekrönt |
Könyvoldal (tól–ig) | 72-73 |
Megjelenés ideje | 1913 |
|
Álmodás III. (Magyar)
III
RÉMLIK: Lenne egy házam, saját; későn ott ülnék küszöbén, ha otthagyja fa bíbor gallyát, tücsöknóta halódó hangját a vörös Nap, s halálba mén.
Akár egy sapka, zöldes-bársony, mohás tető a ház éke, és aprócska ablakszárnyon ólmozott, fényes üveg lángol, búcsút int, a napnak vége.
Álmodtam, szemem mozgott, sápadt csillagokra nyitva– a faluból Ave szorongott, és egy elveszett lepke omlott havasan izzó jázminra.
Jött fáradt csorda tolongása, kis pásztor fütyült mellette, – és fejét a markába ásta, éreztem, hogy a nap zárása lelkem húrjait pengette.
Prága, 1896. ápr. 13.
|