Rilke, Rainer Maria: Krisztus születése (Geburt Christi Magyar nyelven)

Hättest du der Einfalt nicht, wie sollte
dir geschehn, was jetzt die Nacht erhellt?
Sieh, der Gott, der über Völkern grollte,
macht sich mild und kommt in dir zur Welt.

Hast du dir ihn größer vorgestellt?

Was ist Größe? Quer durch alle Maße,
die er durchstreicht, geht sein grades Los.
Selbst ein Stern hat keine solche Straße.
Siehst du, diese Könige sind groß,

und sie schleppen dir vor deinen Schooß

Schätze, die sie für die größten halten,
und du staunst vielleicht bei dieser Gift -:
aber schau in deines Tuches Falten,
wie er jetzt schon alles übertrifft.

Aller Amber, den man weit verschifft,

jeder Goldschmuck und das Luftgewürze,
das sich trübend in die Sinne streut:
alles dieses war von rascher Kürze,
und am Ende hat man es bereut.

Aber (du wirst sehen): Er erfreut.

HA NEM lenne benned egyszerűség,
éreznéd, hogy éjben fény terjed?
Ím Isten – a néppel zord kedvű még -
megenyhül, s Földre jő éretted.

Magadban nagyobbnak képzelted?

Mi a nagyság? Keresztbe áthág a
téren mit érint, irányt nem vált.
Még csillagnak sincs ilyen pályája.
Látod, e pár király erre várt,

kincsek halma az, mit eléd tárt,

nincs is drágább, nagyobb kincsük nekik,
és csodás tán e sok drágakő –:
de nézd csak, kendő redői fedik,
ő van ott, már most mindent túlnő.

Az ámbra, hajóra kerülő,

aranyékszer, légillatosító,
mámorító, csalfa látomás:
mindez csak kurtán bódító,
és végül is jobb lett volna más.

De ő (meglátod): Örömforrás.

Duino, 1912. január 15. és 22. között