Die Insel der Sirenen (Német)
Wenn er denen, die ihm gastlich waren, spät, nach ihrem Tage noch, da sie fragten nach den Fahrten und Gefahren, still berichtete: er wusste nie,
wie sie schrecken und mit welchem jähen Wort sie wenden, dass sie so wie er in dem blau gestillten Inselmeer die Vergoldung jener Inseln sähen,
deren Anblick macht, dass die Gefahr umschlägt; denn nun ist sie nicht im Tosen und im Wüten, wo sie immer war. Lautlos kommt sie über die Matrosen,
welche wissen, dass es dort auf jenen goldnen Inseln manchmal singt -, und sich blindlings in die Ruder lehnen, wie umringt
von der Stille, die die ganze Weite in sich hat und an die Ohren weht, so als wäre ihre andre Seite der Gesang, dem keiner widersteht.
zwischen dem 22.8. und dem 5.9.1907, Paris
Feltöltő | Tauber Ferenc |
Az idézet forrása | http://rainer-maria-rilke.de/090005dieinseldersirenen.html |
|
A szirének szigete (Magyar)
Ha azok, akik vendégül látták, későn, mikor véget ért a munka, útról, veszélyről meséjét vágyták, csendben beszámolt: sosem tudta,
mivel ijeszt, és hogy melyik szóra jön fordulat, hogy aztán, mint ő, lássák kék, halk vízre tekintő szirt változását aranylóra,
s e látvány tenné, hogy a veszély átbillen; mert most már más az oka, mint rég a tombolás és szeszély. Hangtalanul ül a matrózokra,
tudják, néha a dal legelsőnek arany parton csendül fel -, és vakon dőlnek az evezőknek; hol ölel
a csend, az egész messzeség benne rejlik, s magát a fülbe vájja, mintha az ellenoldala lenne a dalnak, s nincs ember, ki állja.
1907.9.5. és 8. 22. között, Párizs
|