Rilke, Rainer Maria: Az almáskert Borgeby-Gård (Der Apfelgarten (Borgeby-Gård) Magyar nyelven)

Komm gleich nach dem Sonnenuntergange,

sieh das Abendgrün des Rasengrunds;

ist es nicht, als hätten wir es lange

angesammelt und erspart in uns,

um es jetzt aus Fühlen und Erinnern,

neuer Hoffnung, halbvergeßnem Freun,

noch vermischt mit Dunkel aus dem Innern,

in Gedanken vor uns hinzustreun

unter Bäume wie von Dürer, die

das Gewicht von hundert Arbeitstagen

in den überfüllten Früchten tragen,

dienend, voll Geduld, versuchend, wie

das, was alle Maße übersteigt,

noch zu heben ist und hinzugeben,

wenn man willig, durch ein langes Leben

nur das Eine will und wächst und schweigt.

2.8.1907, Paris

in: Der neuen Gedichte anderer Teil, Insel Verlag, Leipzig, 1918, S. 114

Feltöltő	Tauber Ferenc
Kiadó	Insel Verlag, Leipzig
Az idézet forrása	Der neuen Gedichte anderer Teil
Könyvoldal (tól–ig)	114
Megjelenés ideje	1918

Tüstént jöjj, ha hív a naplemente,

élvezd pázsit esti zöld füvét;

bár nem olyan, mintha rég bennünk lenne,

táplálja életerőnk tüzét,

s kelt olyan érzést, hogy jó emlékezni

régi örömre, s új reményre gyújt,

képes bennünk a borút mérsékelni,

és ábrándozásra jó ez út,

járd Dürer ültette fák sorát,

száz fényes nap cukra él gyümölcsében,

édes a szirup termésük nedvében,

s cselédként szolgálva nyújtja át

a kincsét, mi mindent felülmúl,

mind, mit gyűjtött hosszú életében,

fogja, adja, mit néked szánt kertjében -

nő, hallgat, s mást nem tesz ezen túl.

Feltöltő	Szalki dr. Bernáth Attila
Az idézet forrása	Saját mű