Rilke, Rainer Maria: Der Alchimist
Der Alchimist (Német)Seltsam verlächelnd schob der Laborant den Kolben fort, der halbberuhigt rauchte. Er wusste jetzt, was er noch brauchte, damit der sehr erlauchte Gegenstand
da drin entstände. Zeiten brauchte er, Jahrtausende für sich und diese Birne in der es brodelte; im Hirn Gestirne und im Bewusstsein mindestens das Meer.
Das Ungeheuere, das er gewollt, er ließ es los in dieser Nacht. Es kehrte zurück zu Gott und in sein altes Maß;
er aber, lallend wie ein Trunkenbold, lag über dem Geheimfach und begehrte den Brocken Gold, den er besaß.
|
Az alkimista (Magyar)A laboráns eltolta egy hanyag mosollyal az edényt – gyengült a füstje. Ő tudta már, mi kellene az üstbe, hogy kiforrjon a fenséges anyag:
idő kell hozzá, hogy elérje – pár évezred önmagának és e zagyva levű edénynek; csillagfény az agyba s a tudatba egy egész tengerár.
A kívánt rémséget – bár ő volt foglya – éjjel elengedte. s az így tért vissza Istenhez, ősi egységébe folyt;
ő mint egy részeg a titkos fiókra borult, és megint vágyott ama tiszta aranymorzsára, mely a kincse volt.
|