[Vergiß, vergiß, und laß uns jetzt nur dies…] (Német)
Vergiß, vergiß, und laß uns jetzt nur dies erleben, wie die Sterne durch geklärten Nachthimmel dringen, wie der Mond die Gärten voll übersteigt. Wir fühlten längst schon, wies spiegelnder wird im Dunkeln; wie ein Schein entsteht, ein weißer Schatten in dem Glanz der Dunkelheit. Nun aber laß uns ganz hinübertreten in die Welt hinein die monden ist -
Paris, Frühsommer 1909 Feltöltő | Tauber Ferenc |
Az idézet forrása | https://www.rilke.de/gedichte/vergiss.htm |
|
[Feledj, feledj, és most csak azt éljük …] (Magyar)
Feledj, feledj, és most csak azt éljük így át, ahogy a csillagok a tisztult éji égbe lépnek, és a Hold simul kerteken túlra. Már rég ráeszméltünk, hogy tükrös a sötétség; s jön létre a fény, a fehér árnyék a sötét csillogásán. Itt most már az a tét, lépjünk át a túloldali létbe, s hold jut nékünk -
Párizs, 1909 kora nyarán
|