Musil, Robert: Isis und Osiris
Isis und Osiris (Német)Auf den Blättern der Sterne lag der Knabe, Mond in silberner Ruh, Und des Sonnenrades Nabe Drehte sich und sah ihm zu. Von der Wüste blies der rote Wind, Und die Küsten leer von Segeln sind.
Und die Schwester löste von dem Schläfer Leise das Geschlecht und aß es auf. Und sie gab ihr weiches Herz, das rote, Ihm dafür und legte es ihm auf. Und die Wunde wuchs im Traum zu Recht. Und sie aß das liebliche Geschlecht.
Sieh, da donnerte die Sonne, Als der Schläfer aus dem Schlafe schrak, Sterne schwankten, so wie Boote Bäumen, die an Ketten sind, Wenn der große Sturm beginnt.
Sieh, da stürmten seine Brüder Hinter holdem Räuber drein. Und er warf den Bogen über, Und der blaue Raum brach ein, Wald brach unter ihrem Tritt. Und die Sterne liefen ängstlich mit, Doch die Zarte mit den Vogelschultern Holte keiner ein, so weit er lief.
Nur der Knabe, den sie in den Nächten rief, Findet sie, wenn Mond und Sonne wechseln, Aller hundert Brüder dieser eine, Und er isst ihr Herz, und sie das seine.
|
Izisz és Ozirisz (Magyar)Ezüst csendben, a csillagok lombjában pihent az ifju hold, és a napkerék agyával megfordult s föléhajolt. Vörös szelet fútt a sivatag; nincs vitorla a partok alatt.
És nővére az alvóról halkan leoldozta s megette nemét. És cserébe odaadta érte s rákötötte lágy, piros szívét. Mig az aludt, beforradt a seb, s ez megette a gyengéd nemet.
S ím: dörgött a támadó nap, hogy az alvó álmából riadt, csillag rendült; mint a csónak birkózik láncaival ha kitör a nagy vihar.
Hold-fivérek üldözőbe vették a tolvaj vadat. Kezétől ég-íve dőlt le és a kék tér beszakadt; tört erdőkön taposott, s vele futottak a csillagok. De senki a madárvállu nővért el nem érte, bármeddig futott.
Csak az ifjú, kit az éjeken hívott, leli meg, ha nap s hold váltja egymást. Száz fivér közül csak ezt akarja, s egyikük a másik szívét falja.
|