Der Droschkengaul (Német)
»Ich bin zwar nur ein Droschkengaul, – doch philosophisch regsam; der Freß-Sack hängt mir kaum ums Maul, so werd ich überlegsam. Ich schwenk ihn her, ich schwenk ihn hin, und bei dem trauten Schwenken geht mir so manches durch den Sinn, woran nur Weise denken.
Ich bin zwar nur ein Droschkengaul, – doch sann ich oft voll Sorgen, wie ich den Hafer brächt ins Maul, der tief im Grund verborgen. Ich schwenkte hoch, ich schwenkte tief, bis mir die Ohren klangen. Was dort in Nacht verschleiert schlief, ich konnt es nicht erlangen.
Ich bin zwar nur ein Droschkengaul, – doch mag ich Trost nicht missen und sage mir: So steht es faul mit allem Erdenwissen; es frißt im Weisheitsfuttersack wohl jeglich Maul ein Weilchen, doch nie erreichts – o Schabernack – die letzten Bodenteilchen.« |
A konflisló (Magyar)
„Én csak egy konflisló vagyok, de bölcselő is egyben; pofámhoz rakják a zabot, s eszem nekieresztem. Zabostarisznyám lengetem, s míg fejem föl-legörbed, benne sok olyasmi terem, fejet min bölcsek törnek.
Én csak egy konflisló vagyok, s fejem nyakig a gondban: hogy eszem, eszem a zabot, s a föld elnyeli nyomban. Csak csóválom a fejemet, fülem is belecsendül; az éj mit mélyen betemet, az elszelel eszemtül.
Én csak egy konflisló vagyok, de muszáj kiötölnöm, miért vannak oly nagy bajok a tudással e földön; tudástarisznyából zabol pofánk, bár nem sokáig, és — itt a suskus! — nem hatol a mélybe, melybe vágyik.”
|