Krolow, Karl: Fekete kő (Schwarzer Stein Magyar nyelven)

Schwarzer Stein im Herzen der Kirsche,
Schwarzer Stein im Herzen des Mannes:
So schwebst du unsichtbar über der Luft,
Die Windrose im Haar,
Schwebst überm Zucker dieser Tage, dem Licht,
Über der Wärme, die die Achseln trocknet
Und den Schlaf unruhig macht.
 
Dein Atem stockt noch grün im Arm der Ulmenbäume.
Deine Stimme steht still zwischen zwei Silben.
Sie löst sich auf zwischen zwei dunklen Vokalen,
Buchstaen des Schweigens.
 
Braune Haut des Oberarms:
aufgerollt vom Flüstern der Mittagsstunde.
Weiße Haut der Hüfte:
aufgerollt vom Flüstern des Sommers.
 
Du bist hinter der Zeit, die in den Venen abläuft:
Schwarzer Stein im herzen der Kirsche,
Schwarzer Stein im Herzen des Mannes,
Meinem Herzen.
Du bist hinter dem Öl des gezuckerten Branntweins
auf meinem Tisch,
Das ich anzünde.
Es leuchtet mir vor der Ungeduld der Nacht,
Die den Geruch einer Frau hat, die zur Frau gemacht wurde.
Du bist hinter dem Schritt, der Leben und Leben trennt.
Wo bist du? ...

Fekete kő a cseresznye szivében,
Fekete kő a férfi szivében:
Láthatatlanul libegsz a levegőben,
Hajadban szélrózsa,
Napjaink méze fölött libegsz, a fény fölött,
A meleg fölött, mely felszikkasztja a testek verejtékét
És nyomasztó álmokkal nyugtalanít.
 
Lélegzeted fönnakad a szilfák karjaiban,
Hangod két szótag között megreked
S feloldódik a hallgatás betűi,
Két mély hangzó között.
 
A kar barna bőrét
felborzolja a déli órák suttogása.
A csípő barna bőrét
felborzolja a nyár suttogása.
 
Ott vagy az idő mögött, mely vénáidon lefut:
Fekete kő a cseresznye szivében,
Fekete kő a férfi szivében,
Az én szivemben.
Te csillogsz az asztalra tett édes pálinka
olaja mögött,
Amelyet lángra lobbantok!
Hadd világítson nekem a türelmetlenség éjén,
Amelynek olyan az illata, mint akit asszonnyá tettek.
Ott vagy a lépés mögött, mely életet élettől választ.
Hol vagy hát?...